érzelmek.

Az elmúlt napokban arra az elhatározásra jutottam,hogy utálom az érzelmeket,de jobban belegondolva,az érzelmek teszik szinessé az életet.Mégis,néha olyan bosszantóak,mindannyian néha elfutnánk előlük,menekülnénk,de nem tudunk,egyszerűen lehetetlen.Néha megválnánk tőlük,és élettelen,érzelem mentes arccal sétálnánk egy kicsit.Szabadság... De valljuk be,ilyen nincs,akár mennyire is szeretnénk.Beleroskadsz,nem tudsz mit tenni.Rá gondolsz,aki segíthet...Fel hívod,hogy jöjjön el,muszály látnod,muszály,hogy karjába zárjon.Keservesen várod,mikor ér már ide,hirtelen nyílik az ajtó.Könnyes arcodat felé fordítod,Ő csak néz,szinte "érzelem mentesen",te azon gondolkodsz,hogy neki miért nincsenek,és téged miért gyötörnek...?! Szemeiddel könyörögsz,de nem szólal meg,csak rád néz,majd megfordul és elmegy.Nem tudod mire vélni.Miért hagy most cserben?!Választ nem találsz,keserves sírásban törsz ki,nem tudod befejezni,akarod,de nem megy.Ez az érzés kerget.Felálssz, oda nyúlsz egy cigiért,száddhoz emeled,és meggyujtod.Megkönnyebbülve szívsz bele kedvenc cigarettádba.Megnyugtat.De érzed,ez még mindig nem jó..A hűtőhöz sétálsz,és kiveszed apád egyik dugi piáját.Úgy gondolod,ha neki szabad,Ő üthet titeket részegen,te miért nem rughatsz be.Lenyeled.Mégtöbbet,és még többet.Nem birod lerakni,végül az utolsó cseppet is kiszürcsölöd belőle.Érzed,hogy nem vagyjól.Hogy az élet megvisel,mintha nehezedne rád.Ha lehetne elfutnál minden gond elől és sose néznél vissza, de nem menekülhetsz egész életedbe.Ezért kényelmesen beülsz a fotelba,és édesanyád nyugtatóiért nyúlsz,tudod,hogy nem kéne,de nem érdekel.Beveszed.Ismét rágyujtassz,elgondolkozol,hogy ezt mind egy fiu miatt.Lehet nem kelett volna,de már mindegy.Szédülsz,érzed,hogy fáj,nehéz,borzalmas.Ezaz érzés áramütésként fut végig a testeden.Felsikítassz,de tudod,hogy senki sem hall.Ezért halk sírásban törsz ki.Hallod kintről valaki rohan.Feléd,az ajtó felé lesel,és meglátod Őt.Aki miatt ezeket tetted.Odarohan hozzád.Megfogja a kezed.Megcsókol.Fáj,de te ezt élvezed.Végre a tiéd lehet.
Sírását visszafolytva suttog neked,de te mitsem törődve vele,kezét szádhoz emeled,és csókkal lehinted...Ő rád néz,te mosolyogsz gyengén.Még egy utolsó mondat kicsúszik a szádon: Utáltalak megismerni,és megszeretni! És itt a vége.Szemeidet lehunyud,és mosolyogva mész el.Mert tudod,ha többre nem is de egy fél percre csak a tiéd lehetett.