By: AshleyDiamond.

Tudod mi az a fájdalom?
Nem olyan mint a filmekben...Mikor tele tömöd magad fagyival,és aztán pár nap után semmi bajod.Vagy mikor át jönnek a "csajok" és utána nagy röhögés után minden elmúlik..Nem...
Korántsem ilyen egyszerű...
Volt már olyan érzésed az ablak előtt,hogy legszivesebben leugranál?Így az összes gondodat elsöpörhetnéd,és nem zavarna senki sem többet.
Nem,nem azért,mert tönkre vágódott az életed,csupán azért,mert megváltásnak tűnik...
Mikor odanézel,csak ennyit gondolsz: Végre nem kell szenvedjek!
Az ablakhoz lépsz.Érzed,hogyy hív,hogy szólongat.
A párkányra állsz,és vársz.Várod a löketet,ami végre elindítana.
És ekkor...Már-már megfeszülnek izmaid,és szinte érzed az ugrás pillanatát..s az utána következő nyugalmat..Mikor nem tart vissza semmi.Csak te létezel,és a füledbe sűvítő szél.A nap ahogy szemedbe süt.És ahogy odalent a gyerekek zsivalya hallható.És akkor megtorpansz..
A te gyermekednek is lehet még ilyen zsivalya.Megfosztanád ettől?Azért mert nem birod az élet súlyát?Akkor gondolj csak bele szüleid sorsába.Ők most már idősek...Sose mesélték neked,de nemtudhatod hogy élte meg édesanyád ugyanezt az életet,fájdalmat,gondolat menetet..
Mikor édesapáddal összekaptak.Anyukád csak sírt,és bizonyára őt is csalogatta az a bizonyos ablak,de Ő ellenállt..
Vagy mikor édesapádnak a munkahelyi megpróbáltatásokon kelett keresztül esnie,hogy jövőt bisztosítson feléd...Ő sem hárult meg..
De te mégis közelebb mész ahhoz az ablakhoz..
Először csak kihajoltál és élvezted,hogy a levegőben vagy.Hogy csak méterek vannak alattad.
Már az ablak párkányt markolod.És ekkor akaratlanul is letekintessz. Ekkor tudatusul benned.Lent meglátod a barátaidat,és családtagjaidat,kik most csak miattad jöttek el.Megakarod Őket fosztani ettől?Ettől,hogy szeressenek?És magadat Tőlük?Azoktól akiket a legjobban mádsz...?
Dehogy akarod..
Szépen visszalépsz,letölrlöd könnyeidet,és az ajtóhoz sétálsz.Erőt veszel magadon,hisz oly sokan ebben a világban újraés újra talpra álltak.És most neked is ezt kell tenned.Csak nem lehet olyan nehéz,ha a törékeny nagymamád,a jószívű barátaid,és a mindig mosolygós anyukád is megtették.Kezeddel a kilincset markolod,és miután megbizonyosodtál róla,hogy jólvagy,kinyitod az ajtót.
Legjobb barátnőd áll ott,és a te nevedet súgja..: "Boldog születés napot xy!" És abban a pillanatban rájössz..

Ez most nem a vég,hanem a kezdet....