..Barátok.?

By:AshleyDiamond.



A lányt megsértette,át vágta.A lány összetört,lelkileg meghalt.
Nap,mint nap sírt,és úgy kelt-járt,mint egy robot.
A barátai már min-mind lemondtak róla.
A lány meg bízott benne.
Szerette..
Magához közel engedte.
De a barátnője hazudott.
Átvágta.
Meg tiporta.
Lese szarta.
A lánynak ez fájt.
De végül nagy nehezen,de túl tette magát rajta.
2 hét után az eddig barátnőjének nevezett személy felhívta.:

G: Szia.Ne haragudj.Lehetnénk ÚJRA barátnők?
A lány ezt a mondatot meghallva ismét összeroppant,és arcán a könnyek végig folytak.
Magába esett.Bámulta az eget.Megszólalni nem mert.
Nem bírta azt mondani,hogy nem.És azt sem,hogy persze.
Ezért csak nyelt egyet,és halkan a telefonba suttogta:
L:Én azt hiszem,mi sosem voltunk barátnők.
És kinyomta.
Keserves sírásban tört ki.A földre hanyatlott..
Nézte az eget,és a közös képeket.
Írt egy levelet.

A levelet az asztalra helyezte.Könnyeivel megöntözte.Kisétált a kedvenc helyükre.
Egy folyó közelébe.
A hídhoz sétált,a folyóba nézett,és előtörték a régi emlékképek.
Könnyei a folyóba hulltak,és halkan ezt suttogta:
"Nem lesz már ÚJRA..."
Megmarkolta a korlátot.Feltette a lábát,és a folyóba vetette magát.

Másnap a "barátnője" elment hozzá,hogy megbeszéljék.De nem talált mást,csak egy levelet,amiben ez állt:

"Miattad szenvedek.Miattad érzem magam senkinek.Miattad sírok naphosszat.Kellett ez neked?Kellett ez nekem?
Köszönöm,hogy ezt tetted.
Köszönöm,hogy hazudtál.
Hogy magadtól ellöktél,és megtapostál.
Köszönöm,hogy a földbe tiportál.
Na mondd,megérte ez?"

Ez a lány már nem keres többé barátot.
Nem kell neki a megaláztatás.
A szégyen.
A fájdalom.
Többé nem...