Ááááá. :| :'(

Elég.
Mindenből.A családból.A barátokból.Belőlem.Az életből...
Senkiben sem bízhatok máár?:|
A barátaim nagy részét elvesztettem...
De akkor azt mondtam,hogy nembaj,mert vannak még Ők.Rájuk még számíthatok.
Aha.Csak ,hogy már Ők is leszarnak.
Mi tettem?
Akkor a család,igaz?
Azsem.
A hugom azt vágta a fejemhez,hogy miért kelett kiskoromba túlélnem.
(ugye,én halálszélén álltam kiskoromban.)
Ezt már egyszer anyától is megkaptam.Pedig mindent megteszek.
Akik ismernek tudják.Akkor miért kapom ezt? :'(
Most anyának már évek óta könyörgök,hogy vigyen be korházba,és végre tegyük rendbe a szervezetemet.(BEtegvagyok.)
Erre anya nem viszel,mert dolgozik.
Persze.Nincs szabadság?
Nincs.
A meló fontosabb,mint a gyerek.
Anya mindig veszekszik a barátaimmal.
Nem is csodálom,hogy mind itthagy a picsába...
Minden hónapban kitalálja,hogy ide,vagy oda költözünk.
MEGUNTAM!
Nagyon sok barátomat vesztettem el.Nem akarom megint.
Régen..
Féltem megismerni embereket,mert úgy fogtam,fel,hogy minek,ha úgyis itt hagyom?Nem akarok csalódni.
Aztán megtanítottak újra szeretni.
És ezleett a vége.
Nem akarom Őketelveszteni. :'((
NEM!:'(
Nem akarok megint beiileszkedni.Robotként járni.Nem szeretni.Barátok nélkül élni...
NEMAKAROM!
Újból magányos lennék.Ismét gyenge....Ha nem lesztek velem.
Ti erőt adtatok,hogy felvállaljam magam,és kimondjam minden szavam.Hogy tovább tudjak lépni.Hogy megint tudjakbízni.
Köszönöm a tanítást.Köszönöm a bizalmat.Köszönöm a vidám napokat.
Köszönöm,hogy most csak így hagysz elmenni...
A saját árnyékom lettem.
És msot várok...
Várom,hogy testem kitörjön.




Minden szép elmúlik egyszer, merengve ágyban fekszem. Álmodok a múltról, kínoznak a képek, s messzire szállnak el gyönyörű évek. Szememből fájdalmam könnyekként fakad, arcomon csorog le, akár egy patak. Elmossa múltamat, megfojtja vágyaim, megtörték lelkemet, eltörték szárnyaim. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyom, hogy ne fájna szívem már oly nagyon. Sötét a nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mennék haza. Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság árulás, amit csak kaphattam, áldozat lettem, mert adtál, mit adhattál. Úgy érzem tiszta vagyok, de mégis elhagytak, kiülő szívemben álmaim elfagytak. Jéghideg leszek, de fájdalmak égetnek, s várom, a halált mely mindennek véget vet.


by:Ashley.Diamond.